2. fejezet - Régi ismerősök

Egy fél óra múlva már ott voltunk Bius házánál. Amikor legutóbb itt jártam, még egy picike házban éltek. Most pedig egy hatalmas ház volt a másik helyén. Illetve a többi portát is megvehették ami körülötte volt.
- Te itt laksz?- néztem rá nagy szemekkel.
- Ilyen meglepő?- kérdezte meg. Ez a szokása kérdésre kérdéssel  válaszolni.
- Hát, eléggé. - mosolyogtam rá.

Belülről még nagyobb volt, mint ahogy kívülről látszott. Összesen lehetett vagy 3 emelet magas.
Az egész legfelső szint a Biusé volt, bár elég sokat kellett sétálni.

Fél óra múlva..
Nincs kedved kimenni sétálni?- kérdezte.
Persze. Úgyis szuper idő van.- válaszoltam. Már egy ideje sétálgattunk, mikor meg láttunk egy nagyobb csoportot. Mikor közelebb értünk megismertem a régi osztálytársaim. Utoljára 7.-be láttam őket.
- Sziasztok.- köszöntünk Biával egyszerre.
- Szia...sztok.- köszöntek vissza.

- Jaj, bocsánat, elfelejtettem bemutatkozni.- szólaltam meg. - Nóra Steiner, mármint Steiner Nóra. Bocsi, csak megszoktam, hogy Amerikában fordítva kell  mondani.- mutatkoztam be.

- Várjunk, a Mi régi osztálytársunk, Nóri? - kérdezte Viola.
- Igen Vilu. - válaszoltam neki.
- Na most már biztos, hogy te vagy az.- mosolygott rám.
- És milyen volt Amerika? - kérdezte Regi.  

- Gyönyörű, de fura volt, hogy nem voltatok ott. Meg minden fura volt. - nevettem el magam.- És nyolcadik után ki merre ment tovább?

-Az osztály fele Egerbe, a másik fele meg Miskolcra.-válaszolt egy fiú.
- Értem, de te ki vagy?- kérdeztem
- Krisztián.- válaszolta. Furán nézhettem rá, mert elkezdett nevetni. Nagyon megváltozott, az emlékeimben még máshogy nézett ki.Alacsonyabb volt, szemüveges. Mindenben megváltozott. - Most komolyan csak engem nem ismertél fel? - kérdezte meg végül kiszakítva a gondolkozásból.

- Hát..Igen.- szégyenlősen lehajtottam a fejem.- Megváltoztál.

- Éééééés..-húztam el az é betűt.- most menjünk a játszótérre hintázni.- ordítottam el magam. Ezen mindenki elkezdett nevetni. A nap további része nagyon jó volt. Jó volt újra beszélgetni velük. 

1.fejezet- Első nap

2014. szeptember 24.

 Első napom ma lesz az új iskolámba. A legjobb barátnőm is idejár még 8.-ba jelentkezett. Megtudtam tőle, hogy a miénk a legkisebb osztály az egész iskolában, összesen 11 leszünk ebben a tanévben. Mivel nem volt könnyű házat találni, ezért csak szeptember vége felé kezdem az iskolát.

 Csörög a telefon sietek gyorsan fel is veszem.

 - Halló?!- szóltam bele.

 - Szia Nóri. Bia vagyok. - köszönt, mint megtudtam Bia.

 - Szia, istenem olyan fura, hogy egy suliba fogunk megint járni. Három év után. - mondtam.

 - Remek lesz, ne aggódj semmi miatt.- mondta.

 - Na indulok is a suliba. Szia. - köszöntem el tőle. És letettem a telefont a válasza előtt.

Az iskolába bementem az igazgatóhoz minden fontos dolgot elintézni. Ezután következett az osztály előtti bemutatkozás.

 - Sziasztok. Nóra vagyok, de hívjatok nyugodtan csak Nórinak. Hobbiként gördeszkázok, dalokat írok és gitározok. Három évig külföldön, Amerikában éltem. - mondtam el a rövid bemutatkozásom. 

- Kérdés?- Egy rövid barna hajú srác feltette a kezét. A Tóthné Zsófia tanárnő felszólította.

- Miért jöttél vissza?- kérdezte. Láttam, ahogy Bia szúrós szemmel néz rá. Ő tudott mindent még a temetésen is ott volt. Lehajtottam a fejem. A kérdés hallatán könnyek gyűltek a szemembe, eszembe jutottak az emlékképek a balesetről. - Erről most nem beszélnék. - mondtam halkan. Mindenki értetlenkedve nézett. Ekkor szólalt meg a tanárnő. - Nézd, ott van egy hely Bianka mellett, ülj le oda nyugodtan- mosolygott rám. Halványan visszamosolyogtam. Miután leültem, Biankát szorosan átöleltem. Rég láttam ezelőtt, csak skypen és viberen tudtunk beszélgetni. A tanárnő megbeszélte a tanárokkal, hogy a mai nap ismerkedős nap legyen. Lassan kicsengettek. Az egész osztály odajött a padunkhoz és bemutatkoztak. Vivi és Timi először utána pedig a fiúk Bence,Gábor, Ádám, Tamás, Dániel, András és végül Dávid, a kérdező fiú. Ezután sok mindenről beszélgettünk. Megkérdezték, hogy milyen volt Amerika , miért mentünk ki és ilyesmik. Volt egy nagyon jó kérdésük, ami hallatán egy hatalmas mosoly lett az arcomon. -...És Biát honnan ismered?- kérdezte Dani. - Még régen egy óvodába és suliba jártunk. Szóval már körülbelül 14 éve ismerjük egymást. - mondtam.

- A suliról jut eszembe - szólalt meg Bia -, valamelyik hétvégén nincs kedved lejönni hozzánk? Úgyis már rég jártál nálunk. 

- Persze, szívesen. - mosolyodtam el. 

(3 nappal később)

Mindent megbeszéltünk a szüleinkkel szóval ma utazom Biához vonattal, mert innen Miskolcról így gyorsabb. Remélem jó lesz három éve láttam utoljára a falut. És az akkori osztálytársaim is. Kint állok már az állomáson. Nem rég szálltam le most már csak azt várom, hogy Bius kijöjjön elém.

Bevezető

- Kislányom, holnap délután négykor indul a gépünk- szólt anyám. 3 év után egy nagy tragédia miatt visszaköltözünk Magyarországra. Egy baleset során elvesztettem az egyetlen testvérem és az apám. Anyával eldöntöttük, a temetés itthon Magyarországon lesz megtartva. 3 hónapja történt mindez, de részben sikerült feldolgoznom a történteket. Nemrég fejeztem be a 10. évfolyamot, a 11.-et már itt kezdem. A sulit abba az iskolába fogom folytatni amelyikbe még, akkor terveztem mielőtt kiköltöztünk volna Amerikába. Németre megyek, mivel ezt vettem fel Amerikában is második nyelvnek. Ekkor kezdődött minden.....



Teljesen kitalált történet!!!